Freud szerint a személyiség fejlődése több életkori szakaszon halad előre, és mindig a libidó irányítja. Annak megfelelően, melyik testtájékra hat éppen a libidó, elnevezte a különböző szakaszokat.
Megfigyelte, hogy a gyermek az első 3 szakasz mindegyikében valamilyen konfliktussal szembesül. Például a csecsemő éhes, de anyja nem ad neki enni. Ilyenkor a libidó itt, vagyis a száj körül rögzül, és más testtájékra kevesebb jut belőle. Ezt nevezi például orális (szájon keersztüli) fixációnak. A legtöbb bánatevő, ill. dohányos vagy alkoholista orálisan fixált. De nézzük meg, milyen szakaszokat különített el egymástól:
Orális szakasz: a születéstől kb. a 18. hónapig tart
A csecsemő külvilággal való kapcsolata a szájon, az ajkakon keresztül valósul meg. Ebben az életszakaszban alakulhatnak ki olyan személyiségvonások, mint a pesszimizmus, optimizmus, bizalom, bizalmatlanság. Mivel a csecsemő legfőbb öröme az, amikor édesanyja a mellére veszi és szoptatja, a libidó, vagyis a szexuális élvezet a rágásból és a harapásból származik. Általános értelemben az olyan személyiség, aki életkorának ebben a fázisában szenvedett el konfliktust, jobban ragaszkodik az evés, ivás, a beszéd nyújtotta örömökhöz. Stresszhelyzetben jobbára szájjal kapcsolatos aktivitásokkal vezeti el feszültségeit: itt jelentkezik a dohányzás, körömrágás, alkohol fogyasztás. Az ilyen ember a dühét inkább szóban, mint fizikai agresszióval fejezi ki.
Az orális képzelettel jellemezhető személyek
Anális (végbél táji) szakasz: 18 hónapos kortól kb. 3 éves korig
Ebben az időszakban az anus (végbélnyílás) a központi erogén zóna, a szexuális élvezet abból az ingerből származik, amelyet a gyermek székletürítéskor érez. Ha a gyermek időben és megfelelő helyen produkálja a székletet, és a szülő megdicséri, az élmény megalapozza a felnőttkori produktivitást és kreativitást. Ha nem, akkor kialakulnak az anális „kiürítő” személyiségvonások, melyek rendetlenségre, pusztításra, destruktivitásra hajlamosítanak. Ha visszatartja, akkor az anális „visszatartó” személyiségvonások alakulhatnak ki, merev, kényszeres kapcsolatok, önfejűség, rendmánia, szurkálódó magatartás.
Fallikus (nemi szervi) szakasz: 3 éves kortól 5 éves korig
Az izgalom a nemi szervekre tolódik. A feléledő vágyak és az örömérzés eleinte természetüknél fogva kizárólag öningerlésből fakadnak és azáltal elégül ki. Ebben a korban alakulhat ki az Ödipusz-komplexus, vagyis az anyához való túlzott, olykor kóros ragaszkodás. A fallikus szakaszban kialakult fixációk az lább jellemzett személyiségeket eredményeznek:
A férfiak rengeteg nőt csábítanak el, gyerekeket nemzenek, de önérvényesítési kísérleteik a munkában, túlzott karriertörekvésekben is megnyilvánulhatnak. Az is előfordulhat, hogy éppen szexuális és szakmai impotencia jelentkezik.
A nőknél jellemző a kacér, csábító viselkedés, amely nem vezet szexuális kapcsolathoz, merthogy annak idején az apja iránt is el kellett nyomnia. Csábító viselkedése felizgatja a férfiakat, aztán csodálkozik, ha szexuális kapcsolatot akarnak létesíteni vele.
Freud szerint alapvetően ez a szakasz határozza meg később a szexualitással kapcsolatos szokásokat is.
Latencia (lappangási) szakasz a hatodik évtől a kamaszkorig tart
Ez aránylag nyugalmas időszak. A szexuális és agresszív késztetések kevésbé aktívak. A gyermek tapasztalatai bővülnek, nem kell új konfliktusokkal szembenéznie. A szakasz vége felé a kamasz szexuális vágyakat él át, azonban ezek kielégítése még szociálisan nem elfogadott, tehát maszturbál és fantáziál.
Genitális szakasz: késői kamaszkortól és felnőttkorban
A libidó a nemi szervek, a genitáliák köré szerveződik. A korábbi nárcisztikus (önimádó) kötődések, hogy csak a saját élvezetével törődik, megváltoznak, és felébred a vágy, hogy élvezetét megossza partnerével. A genitális személyiség inkább elérendő ideál, mintsem biztosra vehető végkifejlet.
|
