Az őszinteség és a közlékenység nem egyező fogalmak. Egy zárkózott ember nem feltétlen hazug. A titkolódzásra utaló jegyeket nem szabad egyértelműen a hazug jellem megnyilvánulásának tekinteni, hiszen a pletykálkodásnak a hiánya sokszor éppen a magasabb erkölcsi szintet jelenti.
Az író (a duktor) betűformálása elárulja, hogy hazudik, sőt egy jó pszichológus-grafológus még arra is rájöhet, mire gondol közben.
- A hamisítások árulkodó jelei több jelből tevődnek össze. Legjellemzőbb rá: a szaggatottság, a görcsösség, az akadozás, a lassúság, a vonalak több darabból való előállítása, a találkozási pontok csomói. Ha egy írásban ezeket a ismérveket látod, érdemes gyanakodnod, és ismételten rákérdezned, az író személy minden mondandójára, történeteinek folyamára.
- Az elferdített írás az írásos hazugság egyik formája. Ha azt látod, hogy "megerőszakolt", kényszerített betűk és sorok alkotják a szöveget, akkor gyanakodhatsz, hogy az író saját írását tagadva, eltérő írást produkál. Főbb jellemzői, pl.: a betűk erőltetett jobbra döntése, vagy túlkerekítése.
- A lassú írás, többféle formában is megtalálható, ha hazudik az ember. Minden plusz munka lassítja az betűvetés tempóját, energiát vesz el a duktortól. Így például a mesterkélt vonalvezetés, a körülményes cifrázások, az indokolatlan hozzátétek, kötőelemek, kirajzolt betűformák mind felébreszthetik gyanúnkat, hogy az író nem természetes, nem őszinte. Természetesen ezek az írásjelek egyéb tulajdonságokat is mutathatnak, ezért fontos egészébe mérned és nézned a sorokat.
- Gyanúdat erősíthetik az "árkádos boltívek", a balsodrású vonalak, ívek gyakorisága is. A bezárt, lefedett ívek bezárkózást, titkolózást és eltaszítást is mutathatnak, a balsodrású írás a visszahúzódást is tükrözi, ezért érdemes rá figyelned. Akár hazugságot olvasol, akár igazságot, ez a pár jel rengeteg mindent elárul az íróról.
- További támpontot jelenthetnek a gyakori javítgatások, a mázolt, pontban kezdődő szavak, a betűk felcserélése, így különösen, amikor az "a" és "o" betű nem különböztethető meg. Ha újra s újra visszatér az író egy betű formálásához, szépítgetés, vagy kijavítás céljából akkor az szinte biztos, hogy hazudik. Hiszen ha egyszer valamit kijelentesz, leírsz, akkor azt nem akarod átírogatni, szépítgetni már...
- A túlzott laposság, vagy kezdeti nyomaték sok egyéb jelentése mellett szintén lehet az álcázás jele. Hazugság esetén például a stressz mellett találkozhatsz a pszichikus működés spontaneitásának és harmóniájának megbomlásával is. Ilyenkor ugyanis a spontán kommunikációt felváltja egy kontrollált monitorozás. Ekkor az író személy annyira ellenőrzi a betűformálását és az ÉN-szerepre való kiemelést, hogy az óhatatlanul is túlzó, nyomatékos lesz.
A felsorolt jelek azonban nem kizárólagosan a zárkózottság, a titkolódzás, a hazugság jelei, hiszen például a kacskaringós díszítések mögött lehet tetszeni vágyás, hiú tetszelgés, de írhat így a magas intellektusú képzőművész is, akinek már második énjévé alakult a szép formák alakítgatása, ami másoknál esetleg öncélú külsőséghajhászás. De a kacskaringós írás mögött megláthatjuk azt a jó vágású szélhámost is, aki csűri-csavarja a szót, gyakorlott mondatfűzéseivel lyukat beszél az áldozat hasába.
forrás: nana